HTML

A növekedési hormon

Ananda 2017.01.24. 02:02

2 kg izom ára

Izomnövelő, zsírcsökkentő hatása révén a növekedési hormon ideálisnak látszik azok számára, akik testösszetételükön szeretnének változtatni, illetve akik maximális izomnövekedést szeretnének elérni minimális zsír felszedése mellett. További csábítást a növekedési hormon állítólagos fiatalító hatása jelent. Idős korban ugyanis nagymértékben lecsökken a növekedési hormon termelése, s vele a sovány izomtömeg, miközben a zsírmennyiség – különösen a hasi zsír – nő.

Korábban nagy visszhangot váltott ki Daniel Rudman (Wisconsini Orvosi Egyetem) tanulmánya, amely a New England Journal of Medicine orvosi lapban jelent meg. Ebben egy tucat 61-81 év közötti, alacsony növekedési hormon szinttel rendelkező férfi kapott 6 hónapon át növekedési hormont. A periódus végére izomtömegük átlagosan 8,8, az ágyéki gerincnél mért csontsűrűségük 1,6 százalékkal nőtt, testzsír-százalékuk 14,4 százalékkal csökkent, és mindannyian jobban érezték magukat. Fontos megjegyezni: a szerzők nem az öregedés visszafordításáról beszéltek, csupán arról, hogy a zsírcsökkenés és az izomnövekedés mértéke 10-20 évnyi fiatalodásnak felelt meg. 

novekedesi-hormon-kura.jpgÁm a médiának már ez is elég volt. A hírverés nyomán hamarosan a gyakorlatban is elkezdték alkalmazni a növekedési hormon termelését fokozó injekciókúrát, amelyet sok közismert ember is igénybe vett. Létrehozták a fiatalító klinikákat, amelyeken egy 3 hónapos kúra több ezer dollárba került.

A Rudman-féle vizsgálatot azóta többször megismétel­ték. A hatás mindannyiszor jelentkezett, de csak olyan felnőtteken, akik növekedésihormon-hiányban szenvedtek. Jelenleg e hormonhiányos betegek hormonpótló ke­zelése engedélyezett, de a hor­mon örege­dés ellen nem használható.

A kívülről bevitt növekedési hormon ugyanis az idősödő szervezetben már nem tudja kifejteni eredeti hatását, viszont nem kívánt mellékhatásokat eredményezhet. Bármely hormon szintjébe való beavatkozás több más hormont, illetve a szervezet számos működését érinti. A növekedési hormon befolyásolja például a szénhidrát-anyagcserét, méghozzá az inzulinnal ellentétes módon, gátolva a sejtek cukorfelvételét (az inzulin a sejtek vérből való cukorfelvételéhez szükséges). Így ha inzulinhiányos állapot áll fenn, ezt a növekedési hormon tovább súlyosbítja. És nemcsak azzal, hogy gátolja a vércukor felvételét. A zsírt mobilizálja, ebből glicerin szabadul fel, ami a glicerinfoszfáton keresztül a cukor újraszintetizálásának lépésein át vércukor-emelő.

Hau Liu endokrinológus (Stanford Egyetem) és kutatócsoportja 31 olyan vizsgálat eredményeit összegezte, ahol a növekedési hormonterápiát teljesen egészséges, korosodó embereken végezték el. A terápia mérsékelten eredményes volt ugyan – az izomzat úgy 2 kilogrammal nőtt, a zsír ugyanennyit csökkent –, de a professzor szerint ugyanezek az eredmények akár közepesen intenzív edzéssel is elérhetők lettek volna. Ellenben súlyos mellékhatások mutatkoztak. Az egyik legsúlyosabb ezek közül az ún. prediabéteszes – cukorbetegséget megelőző – állapot. Ebben a stádiumban már megjelenik az emelkedett vércukorszint, de még nem olyan mértékben, mint a valódi cukorbetegségnél.

A növekedési hormon (szomatotropin, STH – a görög testnövekedés szóból) a hipofízis (agyalapi mirigy) által tárolt és kibocsátott egyik fehérjealapú hormon. Legfőbb szerepet a gyermek- és fiatal korban a test növekedésében játssza, ugyanakkor a szervezet számos más működésére is hat, köztük az anyagcserére. Felelős többek közt a csont- és izomállomány alakulásáért. Csökkenti a vér szabad aminosav-szintjét, növeli a szövetek fehérjetartalmát. Szomatomedinek közvetítésével fokozza az izom-, valamint a zsír-, kötő- és támasztószövetek sejtjeibe való aminosav-szállítást, majd a sejten belüli fehérjeszintézist. Tehát igen hatékony fehérjeépítő.

A fehérjebeépítés terén a növekedési hormon együttműködik az inzulinnal, de a két hormon között fontos különbségek is vannak. Az inzulin cukrot használ energiaforrásként, a növekedési hormon viszont a zsír energiává alakítását szorgalmazza – közvetlenül úgy, hogy mobilizálja az elraktározott zsírt, közvetve pedig zsírégető hatású hormonok (adrenalin, noradrenalin) kibocsátásának növelésével. Mindezek révén csökkenti a testzsírt.

A növekedési hormon túltermelése általában jóindulatú hipofízis-daganat miatt áll elő. Hatására kialakul az ún. acromegalia, a kéz és láb lágy részei, a fej csontjai – orr, áll –, esetleg a belső szervek is tovább nőnek. Gyógyszerrel vagy műtéti eltávolítással kezelik.

A növekedési hormon hiányának oka lehet örökletes betegség, baleset, vagy a hormon ürítéséért felelős szövetek műtéti eltávolítása, illetve azok pusztulása. Hiányhoz vezethet továbbá a krónikus stressz, a súlyos kimerülés is. Felnőttkorban a növekedési hormon hiányában szenvedőknél csökken a csontok mésztartalma, nő a test zsírtömege, a zsíranyagcsere zavara jelentkezhet, és gyakrabban fordulnak elő szív-érrendszeri megbetegedések. Mindemellett romolhat a fizikai teljesítőképesség, ízületi problémák alakulhatnak ki, és hangulati zavarok is felléphetnek. Ilyenkor a mesterséges pótlás indokolt.

Ellenőrizhetetlen sejtszaporodás

Egy a neves The Lancetben megjelent tanulmány valószínűsíti, hogy a növekedési hormon valamiképpen fokozza a rák kockázatát. Anthony J. Swerdlow (Suttoni Rákkutató Intézet) 1800 fős mintán azt találta, hogy azok, akik gyermek- vagy fiatal korukban növekedési hormon terápiában részesültek, később az átlagnál valószínűbben haltak meg daganatos betegségben, valamint jóval nagyobb eséllyel betegedtek meg vastagbél-rákban vagy Hodgkin-kórban (a nyirokrendszer rosszindulatú daganatos megbetegedéseinek egyik típusa). A kutató azonban elismerte, hogy a bizonyításhoz több esetet kellene megvizsgálni.

Ugyanakkor az összefüggés kézenfekvő. A hosszú élet génjeit kutató Thomas Perls (Harvard Egyetem), aki hevesen ellenzi a növekedési hormon alkalmazását, ezt mondja: „A növekedési hormont az emberi szervezet a sejtek szaporodásának elősegítésére választja ki – és a rák nem más, mint ellenőrizhetetlen sejtszaporodás.”

A kéztövi alagút szindrómától a „Frankenstein” külsőig

A növekedési hormon bevitelének egyik viszonylag kisebb – de az életminőséget és a sportkarriert veszélyeztető – mellékhatása lehet a kéztövi alagút-szindróma és a nyomában kialakuló idegkárosodás. A végtagokat ellátó idegek a csontok, izmok, szalagok által képezett szűk „alagutakban” haladnak át, amelyek további szűkülése az ideget nyomás alá helyezi, működését károsítja. Ennek tünetei a tenyér és az ujjak tenyéri oldali zsibbadása, a kéz gyengesége, erős, éjszaka fokozódó karfájdalom, érzészavar, sőt akár bénulás. A kéztövi alagútban kialakuló szűkület felléphet ínhüvelygyulladás miatt – ez főként gépíróknál volt jellemző –, vagy a növekedési hormon okán. Az itt futó idegrost károsodása révén a kéz akár működésképtelenné is válhat, a fájdalom az egész karra is kiterjedhet. Ha helyi kezeléssel nem lehet segíteni, műtétre kerül sor, hogy a sérült ideget kiszabadítsák. Ezután az állapot rendeződik.

A növekedési hormon adása egy tanulmány szerint időseknél kéztövi alagút-szindrómához vezethet. Egy másik felmérés, amelyet Dickerman kutatócsoportja végzett 2000-ben, arra kereste a választ, hogy ugyanez a veszély sportolóknál is fennáll-e. Ők elsőként írták le egy olyan testépítő esetét, akinél a növekedési hormon anabolikus szerként való alkalmazása során kétoldali idegkárosodás lépett fel, amelyet a kéztövi alagút-szindróma idézett elő. Ha fennáll egy ilyen mellékhatás veszélye, az akár a sportkarriert is veszélyeztetheti, mivel az idegkárosodás után a fogás maradandóan gyengülhet, az érzészavar pedig fokozza a súlyos sérülések kockázatát.

Egyes testépítők óriási adag növekedési hormont visznek be, aminek következményei – az acromegaliás tünetek – már láthatóak. A homlok megvastagodhat, ami ha a végtagok megdagadásával párosul, létrehozza a tipikus Frankenstein-küllemet.

novekedesi_hormon_2.jpg

Ha van elég, nem kell még több

Nem kétséges, hogy a természetes növekedésihormon-termelés optimalizálása hasznos lehet a sportolóknak. Ráadásul így nem kell tartani azoktól a káros mellékhatásoktól sem, amelyekről a külső hormonok esetén beszéltünk. Van-e értelme akkor kívülről bevitt növekedési hormonokkal bombázni testünket, ha a hormonszint mérsékelt fokozását ezek nélkül, természetes módszerekkel is elérhetjük? A növekedési hormont termelő hipofízis ugyanis befolyásolható, méghozzá a hipotalamusz közvetítésével. A hipotalamusz az agy fő vegetatív központja, amely a környezetből és a testből érkező jelzések alapján módosítja a hipofízis hormontermelését. Ilyen jelzések például a tápanyagok szintjével és a folyadék háztartással vagy a fájdalommal kapcsolatosak. Éhezés esetén a növekedési hormon termelése nő, és hatására a szervezet elkezdi bontani a zsírszöveteket. De éppígy hatnak más tényezők is, például az edzés.

Gyakran, röviden, intenzíven

Hogy a növekedési hormon kibocsátását fokozzuk, olyan intenzív edzésre van szükség, amelyben túllépjük az aerob-anaerob küszöböt. Erre legalkalmasabb az állóképességi kardióedzés, a kardiót a súlyzózással kombináló cross-training és a nagy ellenállással, rövidebb pihenőkkel végzett súlyzós edzés: ehhez akkora súlyokkal eddzünk, amelyekkel 6-8 szabályos ismétlésre vagyunk képesek.

A napi 2 – sőt akár 3 – rövid edzés segít abban, hogy egy teljes 24 órás periódusra optimalizáljuk a növekedési hormon kibocsátását. Az edzések hossza ideálisan 30-60 perc, de már egy 10 perces edzés is fokozza a hormontermelést. A fiziológusok valószínűsítik, hogy az ily módon edzésben lévő egyének nagyobb és folytonosabb növekedési hormon-termelést mutatnak az edzetlenekhez képest. Az edzés e hatására különféle magyarázatok születtek. Egyfelől, az izmokban jelen vannak a növekedési hormon receptorai (jelfogó molekulái). Az izom-összehúzódás – pontosabban az ezt lehetővé tevő idegi inger – hatására ezek száma megnő. S ha több a receptor, az izom jobban tud reagálni a növekedési hormonra. Emellett az edzés közvetlenül is stimulálja a növekedési hormon kibocsátását, és a két hatás együtt igazán értékes. Ha e stimulációt fokozni akarjuk, középhaladóként alkalmazzunk szuper- és triszetteket, haladóként óriássorozatokat, és olykor bukás utáni edzést. Ügyeljünk a folyamatos izomfeszülés fenntartására a pozitív és a negatív fázisban is!

Mozgás, éhség, meleg

Vannak elméletek, amelyek szerint az edzés által kiváltott heveny stresszhelyzet küld olyan idegi jelzést a hipotalamusznak, amelynek révén ez a hipofízist növekedési hormon kiválasztására serkenti. Ugyanezt teszi az éhség és a meleg is. A három hatást úgy kombinálhatjuk, ha edzés előtt 1-2 óráig már nem eszünk semmit – különösen nem zsíros ételt –, és melegben, vagy meleg ruhában edzünk.

Ha edzés után kb. 1-2 óráig nem viszünk be szénhidrátot, a vércukorszint alacsony marad, ezzel együtt a növekedési hormon termelése ugrásszerűen megnő. Mindez nem jelenti azt, hogy teljesen hagyjuk el az edzés utáni étkezést. Fogyasszunk legalább 25 gramm proteint mindjárt az edzés után, akár protein szelet, akár turmix, akár természetes táplálék formájában. Ügyeljünk arra, hogy a proteinnel együtt ne vigyünk be túl sok zsírt és koleszterint! (Versenyzőknek, a verseny előtti időszakban nem ajánlatos ezt a módszert követni, ilyenkor ugyanis fontosabb, hogy az izmok szénhidrát-raktárai teljesen fel legyenek töltve. Azok pedig, akiknek vércukorszintje eleve alacsony, maradjanak a szénhidrátos étkezésnél edzés előtt és után is.)

Edzés alatt és után fontos a kiszáradás megelőzése, mivel erről kimutatták, hogy szignifikánsan csökkenti az edzés által kiváltott növekedési hormon termelést. Az edzés minden 10-15 percében igyunk 200 ml tiszta vizet vagy izotóniás italt, ha 18-21°C-ban edzünk; ennél melegebb környezetben pedig még többet.
Hogy a meleg hatását még jobban kiaknázzuk, ha egészségesek vagyunk, szaunázzunk edzés után, vagy amikor időnk lehetővé teszi. Szaunázás után kellőképpen pótoljuk az izzadás során elveszített folyadékot és elektrolitokat!

Akkor nő, ha alszik

A növekedési hormon termelését nemcsak stresszhatások fokozzák. Az egyik legfontosabb serkentője egyáltalán nem stresszes: ez az alvás. Hogy igazán hatékony legyen, zavartalanul és mélyen kell aludnunk. A növekedési hormon felszabadulása az elalvás utáni 1 óra múlva kezdődik, és az 5. órára hagy alább. Az összefüggést a mondás is mutatja: „Akkor nő a gyerek, ha alszik”. A növekedési hormon termelése kiugró serdülőkorban, és ezzel az alvásigény is megnő. Öregkorban azután mindkettő együtt csökken, gyakoribbak lesznek az éjszakai felébredések és rövidebbek az alvási szakaszok. Ha túl keveset, vagy felszínesen alszunk, az gyorsítja a növekedési hormon termelés alábbhagyását, végső soron az öregedést. Mit tehetünk a megfelelő alvásért? A kemény edzést és a nehéz ételeket ne késő estére időzítsük, és biztosítsuk, amennyire lehet, a csendet és a sötétséget.

novekedesi_hormon_3.jpg

Jakabffy Zsófia IFAA személyi edző

Címkék: stressz alvás genetika testépítés növekedési hormon jakabffy zsófia

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://testepites.blog.hu/api/trackback/id/tr1012149525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása